A Live on the Terrace nevű eseményen vettem részt az InterContinental Budapest Hotelben, pontosabban a Duna korzó felőli részen, a Corso étterem teraszán. A gyönyörű kilátás a Dunára, illetve a budai várra már eleve egy jó alapot adott a rendezvénynek.
Magyar találmányok ihlette koktélokat szolgálnak fel extravagáns köntösben, csupa olyanokat, amiket nem csak megkóstolni, hanem lefotózni is érdemes. Elsőként a mindenki által ismert Rubik-kockával ismerkedtünk meg. Természetesen a vendégek megpróbálták kirakni a mintát, tíz embernek sikerült is. A háromdimenziós logikai játékból merítve ihletet megalkottak egy gyümölcsös koktélt, amit egy Rubik kocka formájú pohárban szervíroznak. Nem lehet teljes a tányér desszert nélkül, ezért a koktél és a játék mellé egy kocka formájú alkoholos gyümölcskocsonyát is felszolgálnak, aminek a tetején egy marcipánból készült vékony, színes négyzetrácsos lapocska van. Vigyázat, mind a koktél, mind pedig az apró desszert elég ütős, csak óvatosan és lassan érdemes kóstolni, miközben az ember élvezi a nyári naplementét.
Szent-Györgyi Albert előtt tiszteleleg a Vitamin C nevű koktél, ami szintén a hotel saját fejlesztésű itala. A látványos, vodkaalapú koktélhoz mozsárban apróra tört, fanyar ízű C-vitamin-tabletta kerül, a friss ízeket pedig a tonik még jobban kiemeli. A citrussorbet és a Corso Elixír is saját készítésű, a megpirított koktélparadicsomot és a friss fűszernövényeket pedig a biokert adja hozzá. A koktél elkészítésében mi is részt vettünk: kaptunk egy alapot, amiben jégkocka, eper, szárított narancskarika, citrussorbet, lime, ehető virág és mentalevél volt. Az alkoholt, a pirított koktélparadicsomot, a tonikot, a szárított virágokat (például levendula) és a finomra tört C-vitamint mi adtuk hozzá az előkészített alaphoz, mindenki annyit tett bele, amennyit csak akart.
A finomabbnál finomabb koktélok megalapoztak egy még jobb hangulatot, ahol már mindenki feloldódott és felszabadultabban viselkedett. A csütörtök a teraszon a komplett gasztronómiai élmény mellett a latin zenéről szól, ahol a Mai Rumba nevű zenekar lép fel. Számomra ez volt az est fénypontja, ugyanis imádom a latin zenét, korábban egy másik sajtóeseményen volt lehetőségem megtanulni az argentin tangó alapjait, illetve odáig vagyok a bachata-ért, így kíváncsian vártam, hogy milyen dalokat fognak játszani. Több, mindenki által ismert, klasszikus latin számokkal készültek, ami abszolút megkoronázta az estét. Ahogy sötétedett, mindenki bátrabb lett és sokan táncra is perdültek. Mivel gimis koromban tanultam táncolni és amúgyis imádom a zenét, képtelen voltam ülve maradni. A zenekar énekese fel is kért, aminek nagyon örültem. Mutatott egy-két alaplépést és apró trükköt, hogy hogyan kell rázni a csípőt, ahogy az az ő hazájában szokás. Nem számít, hogyha valaki nem tud táncolni, vagy ha már ehhez túl idősnek, vagy épp ellenkezőleg, túl fiatalnak érzi magát, ugyanis az összegyűlt tömeg és az autentikus élőzene úgyis magával ragadja az embert. Jó volt látni, hogy a 70 év feletti idős emberek és a 10 év körüli gyerekek is vígan táncoltak a korzón.
Ami pedig az extra élményt illeti, a hotel food & beverage directora, Borsos Gergely megtanította nekem a sabrage-t, azaz, hogy hogyan kell profin és elegánsan kinyitni a jéghidegre hűtött pezsgőt. Ő az ünnepélyes pezsgőnyitás hazai mestere, a mai napig tartja a Guinness rekordot, amit még a franciák sem tudtak felülmúlni. A szokástól eltérően nem karddal, hanem egy üvegpohár segítségével oldottam meg ezt a nem mindennapi, ám nagyon látványos feladatot. Annyira izgultam, hogy esetleg nem fog sikerülni, vagy nehogy valakit eltaláljak az üveg leeső nyakával és a parafadugóval, illetve nyilván azt sem szerettem volna, hogy felrobbanjon a kezemben az üveg. Gergő segítségével (nagyon kicsi a tenyerem, ezért nem tudtam teljesen átfogni és stabilan megtartani a bal kezemmel az üveget) sikeresen levágtam a pohár talpával a palack tetejét. Éreztem ahogy hirtelen felszökik bennem az adrenalin, még a sikeres bontás után is hevesen dobogott a szívem. Akkor nyugodtam meg, amikor pár kortyot elfogyasztottunk közösen.
A hotel saját étterméről is érdemes néhány szót ejteni. A konyhát vezető Gullner Gergő séf külföldi tapasztalatszerzés után tért vissza Magyarországra és célja a magyar tradíciók újragondolása, az őt ért nemzetközi hatásokkal együtt. A tradicionális fogásokat átalakítva bemutatja a regionális, határainkon átívelő gasztronómiát, a dalmát tengerparttól egészen a Tátráig. A négy évszak szezonális lehetőségeit és a lokális alapanyagokat helyezi előtérbe, valamint kifejezetten figyel a környezettudatosságra, ami már csak azért is szimpatikus törekvés, hiszen a Földünk megóvása a cél napjainkban, ehhez pedig elengedhetetlen a környezetünk megóvása. Ehhez kapcsolódóan a hotel a világszerte egyre elterjedtebb „zero waste” trendet követi, így tehát az élelmiszer minden hasznosítható részét felhasználják. Az Intercontinental tetején elbújtatott biokertben termő zöldfűszereket, paprikát, paradicsomot, minicukkinit és minipadlizsánt, az epret pedig az étterem és a bár fogásaiban láthatjuk viszont.
Érdemes kipróbálni a Live on the Terrace programot, a vendégek egészen szeptemberig részesei lehetnek ennek a remek gasztro- és zenei élménynek. Biztos vagyok benne, hogy aki ellátogat oda, nem fog csalódni, hanem fantasztikus élményekkel fog gazdagodni.
További információkért kattints ide: http://corso.hu/etterem/live-on-the-terrace/
